2011. május 8., vasárnap

Szenvedély

Neved ajkamon ég
Nem is tévedhetek
Szemem, ha rád néz,ég
Bennem őrült vágy ég.

Karjaidban minden nap
Újra s újra meghalok
Te vagy nekem az angyal
Érted föltámadok

Megsimítod kezem
Csak borsózik
Érzem a tested
Csak rám vágyik

Lassan az ágyba fekszünk
Testünk megfeszül a vágytól
Fent imádkoznak értünk
Nem szenvedünk mától!

Csókok csattannak
A fellegekben járunk
Karok fonódnak
Csak erre vágytunk

Testünk összeér, mélyebb mélyebb
Remélem Te is érzed
Mint felbőszült állat
Ordítunk a mámor mocsarában

Tetőfokára hág az élvezet
Te értem Én érted.
Együtt szállunk egyre feljebb
Ahogy a folyó folyik bennem.

Fekszünk az ágyon rajtam kezed
Rám hanyatlik a tested
Érzem karod gyengül
Testem nem menekül.

Felsóhajtok, ismét csókod kell
Nem élhetek nélküled
Magamhoz húzom tested
Minden molekulád kell

Fordulok veled,
Lejjebb sodródom
Forró csókot váltunk
Vágtába vonaglani kezdünk

Testünk vágtát kíván
Minden gyorsabban száll
Az idő és mi is vele
Közeledik a végtelen

Látom a fényt, a hegyek csúcsát
Ahol csakis az öröm vár
Felrepültünk s most hanyatlunk
Ismét csak az ágyon vagyunk

Bőröd selyme csábít
A vágyam sosem tágít
Akarlak s kellesz nekem
Istenem,hogy kellesz nekem

Egyet tudok s értek
Te vagy nekem a végzet
Együtt fekszünk örök ágyon
Csak Te vagy nekem a világon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése