2013. október 2., szerda

Kell a változás



Hát nem látod drágám?
Én, én vagyok.
Nem fogok változni már.
S nem is akarok.

A Te kedvedért sem,
Hisz az élet, oly rövid.
Nem élhetsz helyettem,
S ez téged megőrjít.

Mert birtokolni akarsz,
Birtokolva szeretni.
De így csak elmarsz,
Ezt én nem bírom ki.

Mert könnyű a rabság,
Ha szeretsz valakit.
De vágyó a szabadság,
Mely közben felpezsdít.

Szünes- szűntelen,
Örök a körforgás.
Jól tudod, szeretlek,
De kell a változás.

Megkaparintott magány



Most megkaptad magányod.

Hát nem erre vágytál?

Ajtódon nem kopog

Többé senki már.



Csend van a szobádban,

Csend honol mindenütt

Álmod, vágyadnak vágya

Elszállt a felhőkkel együtt.



Nem törődsz semmivel.

Csupán a magány halad.

De ez tölt el örömmel,

Szívedet nála hagytad.



Így maradsz itt Te

S a csend tovább kong

Mert erre vágytál, nem de?

Örök hős, a kárhozott.

2013. április 3., szerda

Telhetetlen mélység



Mindenütt sötétség honol, 

Kecses, fehér kezed látom.

Nyújtsd felém, megragadom

s elmúlik a fájdalom,

mely idáig égetett.



Ketten együtt, kéz a kézben

így a sötét, már nem ér el.

Kontraszt, mámor és a kéj

ennyi nekem nem elég

mert szívem telhetetlen.

2012. március 31., szombat

Hiány...

Sokszor gondolkodom,
Merengve arcodon.
Mondd, mennyi fájdalmat bír,
Egy magányos fájó szív?

Ezernyolcszáz a kilométer,
Elválaszt engem s téged
A távolság, mely köztünk van
Rettenetesen hatalmas.

Pedig mit meg nem adnék
Szenvedélyes vágyadért.
Egyetlen csókodért
Ölelésed forróságáért.

Minden éjjel látlak
Lázálmas álmomba
S csakis téged várlak
Fekve, ölelő karomba.

Hiába kérdezlek téged,
Szavad nem felel,végem,
Mert veszettül hiába agyalok,
Válaszom nem találom.

Ti sem voltatok jobbak…

Ti sem voltatok jobbak
Átvágtatok másokat,
S köztük engem,
Ti, emberi szennyek.

Még van pofátok mosolyogni
Arcomnak kedves szót mondani.
Undorító s lázító
Fetrengő mocskotok.

Nem vagyunk egyek,
Nektek én már nem segítek.
Legyen az bánat s fájdalom,
Mostantól rátok hagyom.

Nem kell nekem szép beszéd!
Nem kell nekem kedvesség!
Két lépés a távolság,
Ez lesz mától a valóság.

2012. március 30., péntek

Minden mi vagy…

Mit jelentesz?
Megmutatni nem tudom
De elmondani elmondhatom.
Te vagy nekem minden
Csillag a sötét égen
Fény a sötétségben
Rendíthetetlen robosztus szikla
Lábánál elterülő ágaskodó erdő
Élet az életben te vagy
Mosoly a számon
Csók ize számban te vagy
Hang a kacagásban
Boldogságban a bódult öröm
Te vagy a vágy a szerelemben
Te vagy a lét a lelkemben
Te vagy a víz a sivatagban
Fontos és pótolhatatlan
E vagy aki mindig kell
Te vagy aki átölel
Te vagy a pokolban az enyhített kín
Ki poklok poklán segít bátorít
Te vagy ki vizek árján értem kiált
Te vagy ki értem mindent kiállt.
Te vagy a sötétben
 A reggeli fényben
Te vagy a szobámban
Te vagy az ágyamban
Te vagy a fejemben
Te vagy ki odaadással ölelsz, védesz
Te vagy aki örökké kell
Te vagy aki örökké átölel
S mikor minden elmúlik s csak te maradsz
Gondolj rám hosszan amíg csak akarsz

2011. május 27., péntek

Emberek..


Univerzumunk apró szeme
Ti „drága” emberek      
Nem vagytok ti kicsit pechesek?
Egyszem értelem lenne bennetek
Azt is elvesztitek.

Az égi atya megalkotott
Almából szakajtottatok
Ti ádáz hálátlanok
Most pusztultok.

Belül rág a kín
Munka haladás, egy sem víg
Gyorsuló élet megbolondít
Élvezzétek, mi kínoz bent s kint

S mi a barátság?
Nektek enyészet semmi más
Mi a  bátorság?
Nálatok az agyhalál..

Nem tudtok ti semmit sem
Nem törődtök senkivel
Magatokkal vagytok el
Mint játszadozó kisgyerek


S csak nyafogni tudtok
Éjt nappallá téve
Gyomron lassan felfordul
Ezt a sort így nézve. .