Ha felnézel az égre
látod a végtelent,
Akarsz-e most repülni
szállni öröké velem?
Most te sem vagy egyedül,
Fent együtt lebegünk
Szállni, szállni akarok
repülni végtelenül!
Nem maradhatok
szívem zaklatott és fáj
lelkemben a bánat
friss patakként folydogál
Fent nézem az eget s a csillagokat
mellettem csillog mind,
nézem őket fátyolos szemekkel.
Félek, ha megérintem leesnek.
De amint hozzájuk érek
hirtelen érzem
valami a földre húz.
Kinyitom, szemem s látom mind csak álom.
Itt maradok hát
lenn a földön, sötétben.
S várom csillagomat, ki majd megvilágít
Ki felszárítja könnyeim tócsáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése