Néma csend szállt le,
Jelenem s múltam összeforr,
Mond, mit akarsz tőlem
oh édes múltbéli fájdalom?
Lelkem sajog s néma csend
járja át, mint hideg holdvilág.
Súlyos Ősz nehezedik rám
mely fagyos Télbe fordul.
a múló barátság
A múlt elmúlt
Csak néha dereng,
mint fátyolos fény
A maradok magam, mint magányos csillag
Árva fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése