Hiány...

Sokszor gondolkodom,
Merengve arcodon.
Mondd, mennyi fájdalmat bír,
Egy magányos fájó szív?

Ezernyolcszáz a kilométer,
Elválaszt engem s téged
A távolság, mely köztünk van
Rettenetesen hatalmas.

Pedig mit meg nem adnék
Szenvedélyes vágyadért.
Egyetlen csókodért
Ölelésed forróságáért.

Minden éjjel látlak
Lázálmas álmomba
S csakis téged várlak
Fekve, ölelő karomba.

Hiába kérdezlek téged,
Szavad nem felel,végem,
Mert veszettül hiába agyalok,
Válaszom nem találom.