Mindenütt sötétség honol,
Kecses, fehér kezed látom.
Nyújtsd felém, megragadom
s elmúlik a fájdalom,
mely idáig égetett.
Ketten együtt, kéz a kézben
így a sötét, már nem ér el.
Kontraszt, mámor és a kéj
ennyi nekem nem elég
mert szívem telhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése