2013. október 2., szerda

Megkaparintott magány



Most megkaptad magányod.

Hát nem erre vágytál?

Ajtódon nem kopog

Többé senki már.



Csend van a szobádban,

Csend honol mindenütt

Álmod, vágyadnak vágya

Elszállt a felhőkkel együtt.



Nem törődsz semmivel.

Csupán a magány halad.

De ez tölt el örömmel,

Szívedet nála hagytad.



Így maradsz itt Te

S a csend tovább kong

Mert erre vágytál, nem de?

Örök hős, a kárhozott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése